Agresszívvá válhat a gyerek, ha megtanulja megvédeni magát?

01. 22.

Üt, csíp, rúg, harap, sikít, kiabál - ki ne találkozott volna már olyan gyermekkel, akiből szabályosan előtör az agresszivitás a közösségben.  Annak ellenére, hogy a kisgyermeknevelők és az óvodapedagógusok mindet megtesznek a nézeteltérések csökkentése érdekében, az intézményi agresszió szélsőséges esetben akár mindennapossá is válhat. Ilyenkor pedig nem árt, ha a gyermekek megtanulják, miként védjék meg magukat agresszív társaiktól.

"A gyermekeknél agresszióról akkor beszélhetünk, ha a kicsik már felfogják azt, hogy fájdalmat tudnak okozni másnak, s társaikat így irányítani tudják, rá vehetik őket arra, hogy azt tegyék, amit ők akarnak" - magyarázza Kovács Ildikó önvédelmi instruktor, aki szerint ez az agresszió megnyilvánulhat harapásban, ütésben, csípésben, rúgásban, karmolásban, hisztizésben, kiabálásban és köpködésben is. 

Számos tévhit él a szülőkben azonban arról, hogy milyen jellemváltozást okozhat a gyermekeknél, ha önvédelmi oktatásra járnak, s ha elsajátítják azokat a módszereket, amik segítségével eredményesen meg tudják védeni magukat a közösségben. Ezeket gyűjtötte egy csokorba Kovács Ildikó önvédelmi instruktor, a világ első gyermekeknek szánt önvédelmi kirakósának megalkotója.

1. "Ha önvédelmet tanul a gyerek, maga is agresszívvá válik." 

Minden kicsi életében eljön az a hosszabb-rövidebb időszak, amikor az agresszív gyermek vagy az áldozat szerepében van. Éppen ezért meg kell tanulniuk levezetni a feszültséget - ebben pedig gyakran segíteni kell nekik. Ha tudják, miként kezeljék a konfliktusokat, megszűnik, vagy minimálissá redukálható az intézményi agresszió.

2. "Úgysem tudja használni, hiszen túlságosan kicsi ahhoz, hogy megértse az önvédelmet." 

A gyerekek tökéletesen értik azokat a szituációkat, amik agresszivitást válthatnak ki bennük vagy egy másik kisgyermekben, hiszen mindennapi életükben gyakran találkoznak ezekkel.  Az alapmozdulatok rendkívül egyszerűek, könnyedén alkalmazhatóak, így nem csak, hogy el tudják sajátítani, hanem eredményesen is tudják használni a közösségben. 

3. "Jobban jár, hogy ha nem használja az önvédelmi technikákat a közösségben, mert még a végén ő fog büntetést kapni."

A kisgyermekgondozóval és az óvónővel a szülőnek folyamatosan kommunikálnia kell. Éppúgy meg kell beszélniük, ha a gyermek nehezebb időszakot él meg és feszültebb, minthogy őt bántja a társa. Ha az együttműködés kölcsönös, akkor mindkét fél tisztában van azzal, hogy az önvédelem jogos és megfelelő volt-e az adott szituációban.

Kovács Ildikó szerint az óvodákban és bölcsődékben előforduló agresszió életkori sajátosság, amelyen a feszültséget helyesen levezetni nem tudó gyermek hamar túl lesz, az azonban nem mindegy, hogy a többi gyermek milyen élményekkel éli meg élete első közösségben eltöltött éveit. 

"Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a szülők és az óvodapedagógusok, illetve a kisgyermeknevelők feladata az, hogy segítsenek a gyerekeknek abban, hogy megtanulják, azt, hogy ne bántsanak másokat és azt is, hogy őket se bántsák" - mutat rá az önvédelmi instruktor, aki annak érdekében, hogy ezt az edukációt játékos tanulássá formálja, megalkotta a világ első gyermek önvédelmi kirakósát. A 10 darabos, három részes kirakósban olyan szituációk jelennek meg, amelyek az életkori sajátosságokat szemléltetik, így például a birtoklás iránti vágyból fakadó agresszivitást, vagy éppen a haragból eredő erőszakos cselekvéseket. A puzzle játékos használatát bölcsődés kortól ajánlja szülőknek, gyerekeknek, pedagógusoknak egyaránt.