Bazi nagy lagzik a világban

06. 21.
Címkék: 

Az esküvő és az azt követő lagzi valamennyi nemzet kultúrájában jelen van, pusztán az azokhoz kötődő szokások, hagyományok különböznek.

Olaszország

Nem is gondolnánk, de a gyémántgyűrű hagyománya olasz eredetű, ugyanis az olaszok úgy tartják, a gyémánt a szerelem lángjának terméke. A hagyomány szerint a menyasszonynak az esküvő előtti éjszakán tanácsos zöld színt viselnie, elősegítve a szerencse és a termékenység eljövetelét. Az esküvőn jövendölnek is: a pár rituálisan eltör egy vázát, s ahány darabra az szétesik, annyi boldog közös év vár rájuk. A pár úgynevezett confettit ajándékoz a vendégeknek: öt szem cukrozott mandulát, melyek az egészséget, a boldogságot, a gazdagságot, a termékenységet és a hosszú életet jelképezik.

Anglia

Angliából is sok esküvői hagyomány ered, többek közt a „valami új, valami régi, valami kék és valami kölcsönvett”, valamint az emeletes esküvői torta hagyománya. Az angoloknál a vőlegény a nőtlen barátai és rokonai közé dobja a menyasszony harisnyakötőjét hasonló céllal, mint a menyasszony a csokrát. Az esküvők legnépszerűbb hónapja a június, hiszen Juno a szerelem és a házasság istennője.

Japán

Japánban a látványos cseresznyevirágzás idejére időzítik a legtöbb esküvőt, mely a hagyomány szerint akár egy hétig is eltart. A ceremónián a hármas számnak nagy a jelentősége: az ég-föld-emberiség egységét jeleníti meg, az esküvői szakét is ennek szentelve isszák. A párok ezüstgyűrűt cserélnek, amit nem követ csók. A hagyomány szerint a menyasszony és a vőlegény is kimonót visel, a menyasszony akár ötször is átöltözik az esküvő alatt.

Afrika

Afrikában a lányokat az anyák gyermekkoruktól arra nevelik, hogy jó feleségek legyenek, azonban nincsenek egyedül, hiszen egy férfinak – ha anyagi helyzete engedi – akár négy felesége is lehet. A szülők kiházasítják a lányokat már 13-15 éves korukban, közvetlenül a biológiai érettség elérése után. Az esküvő a zuluknál a „loloba egyezménnyel” kezdődik, ami egyfajta vőlegény által fizetett kárpótlás a menyasszony családjának. Az esküvőt templomban tartják, ahol a szertartáson megjelenik a tizenkét életszimbólum: a víz, a pajzs, a dárda, a méz, számos gyógynövény, a bor, a búza, a paprika, a seprű, a fazék, a kanál, valamint a Szent Könyv; ezek egyesítik a két családot. A szertartást törzsi ünneplés követi.

Görögország

Görögországban nagy szerep jut a vőfélynek, az úgynevezett kumbarosznak, ő kéri ki ugyanis a menyasszonyt a ceremónia előtt a lányos házból. Az esküvőn a pap a házasulandók fejére sztefánit, azaz esküvői koronát helyez, a két koronát szalag tartja össze. A szertartás során a pár három kis kört tesz a pap vezetésével: ez a közös életúton való elindulás szimbóluma. A lagzit jellemző tányértörés hagyománya arra a szokásra vezethető vissza, amikor az ifjú pár új otthonuk küszöbén tányért tört a gonosz szellemek elűzése céljából. A lagzin a násznép görög körtáncokat jár, köszönetajándékként pedig tüllbe csomagolt cukrozott mandulával lepik meg a vendégeket.

Eszkimók

A régi időkben az eszkimóknál a frigyet már csecsemőkorban lefixálták, tényleges ceremónia pedig a lánygyermekeknél 15-16 év elteltével, a fiúknál pedig akkor történt, amikor már egyedül is képesek voltak vadászni, vagyis gondoskodni a családjukról. Ma már gyakoribbak a keresztény esküvők. Az eszkimó esküvői szokásokból ered az eszkimópuszi is: arrafelé ugyanis annyira hideg van, hogy csak az orrukat érintik össze.

Törökország

Törökországban az esküvőt a lánybúcsú, az úgynevezett hennaéj előzi meg, ahol rituális mosakodás után a vőlegény családjának valamely idősebb női tagja hennával motívumokat rajzol a menyasszony testére, aki piros fátylat visel. A piros szín az esküvőn is megjelenik, korábban fátyol, ma már inkább öv formájában. Napjainkban a lagzi és a polgári szertartás is az európaihoz hasonló. Szokás, hogy a menyasszony a cipője talpára felírja hajadon barátnői nevét: az házasodik legközelebb, akinek a neve legutoljára rajta marad.