Esküvői tanú – nehezített terepen

06. 09.
Szerző: 

Roppant megtisztelőnek tartottam, hogy a barátnőm engem kért fel esküvői tanújának. Vele örültem a házasságkötésük hírének, és azonnal lázas, idillikus gondolatok árasztottak el a saját tanúi feladataim ürügyén. Aztán elég hamar jeges rémületté változott a kezdeti virágos jó kedvem, amikor ráébredtem, esetünkben a klasszikus menetrendnek semmi esélye. És mivel a szükség a legjobb tanácsadó, sürgősen ki is találtunk valamit. Aztán ebből a valamiből egy szuperegyedi, az igényeknek maximálisan megfelelő lánybúcsú és esküvői tanúzás peformance-a született meg...

A hagyomány szerint a menyasszony tanújának a lánybúcsú megszervezése is a feladatai közé tartozik. A közösségi oldalak világában ez igazán nem nagy kaland – gondolhatnánk naivan –, pedig dehogynem! Közösségi csoportok ripsz-ropsz létrehozása ide, villámkommunikációs lehetőségek oda, igen-igen nehéz összerántani a barátnőket egy lánybúcsúra! Pedig az elején még mindenki olyan lelkes.

Ám még ez is semmi kis dolognak bizonyult ahhoz képest, amikor ráébredtem: szinte az összes csaj kisbabát vár (ahányan vannak, annyi pocakmérettel), vagy éppen picike a gyerekük. Mit lehet ilyenkor tenni? Buli – kizárva. Táncos fiú meghívása – fel sem merül. Petrezselyemárulás a 4-es, 6-os villamoson és egyéb vicces játékok – a fiatalság, bolondság kategóriába esnek. Ráadásul azt hallva, hogy a legénybúcsús csapat egész hétvégére elvonul, az egyetlen szabad délután gondolata is úri huncutságnak tűnik. Jó, hát így lehetne a lánybúcsú egy baba-mama börzén is, na de azért egy szingli van a csapatban, csak hogy ne legyen olyan könnyű a helyzet. Hosszas fejtörés után aztán megszületett a nagy ötlet, ami mindenkinek – a babavárónak, a kis- és nagygyerekesnek, plusz a szinglinek – bejött. Hát nem volt könnyű!

Idegenvezetés – csináld magad!

Abban a kerületben, amelyiket a legjobban ismeri a menyasszony, szerveztünk neki egy idegenvezetős túrát. Természetesen nem a turistalátványosságokhoz kalauzoltuk el, hanem olyan apró részleteket mutattunk meg neki, amelyeket addig talán észre sem vett: egy-egy gyönyörű régi ház a kerület utcájában, egy különleges fa az erdő szélén, vagy egy-egy eldugott szobor a parkban, stb. A felkészülésben internetes oldalak voltak a segítségünkre.

A tanú feladata, azaz az enyém volt, hogy egy erdőszéli úton kitegyem a menyasszonyt, annak legnagyobb megrökönyödésére, mondván: nem tudja eltéveszteni, csak menjen egyenesen. Az út végén aztán várta az első barátnő, aki beszélt neki a különleges fáról, majd együtt elmentek a következő állomásra, ahol egy újabb barátnő mesélt. És így tovább, amíg teljes lett a csapat. A hatás biztos volt, a menyasszony zokogott a meghatottságtól. De persze nagyokat nevettünk is, hiszen az idegenvezető barátnők sok túlzást szőttek a mondandójukba, a menyasszonynak pedig fel kellett (volna) ismernie ezeket.

Aztán megetettük a szívügyileg megviselt menyasszonyt, majd – mivel a pocakosoknak ennyi levegőzés éppen elég is volt – elindultunk a közös festés helyszínére. Van egy kedves hely a városban, ahol nagy asztalok mellett megfestheti magának az ember a saját vázáját, tányérját vagy éppen a fogkefetartóját. Most a menyasszony választott egy festetlen teáskészletet, mi pedig – a megbeszélt paraméterek alapján – szépen kipingáltuk neki a stafírungnak való készletét. Az esküvőre pedig kiégették nekünk, úgyhogy teljes volt az örömünk, amikor nem győzött az alkotásainkon csodálkozni a násznép.

Saját könyvet a menyasszonynak

Az esküvőn szokásos cipőemelgetős játék helyett pedig könyvbemutatót rendeztünk, mire ki a meghatottságtól, ki pedig a röhögéstől törölgette a könnyeit. Kézzel készített könyvbe köttettük azokat az írásokat, amelyeket a barátok öntöttek szavakba a menyasszonnyal való megismerkedésükről, egy-egy vicces vagy éppen kínos közös történetükről. Ezekből az írásokból kivettünk néhány jól csengő mondatot, melyekből a menyasszonynak ki kellett (volna) találnia, kinek a tollából született az idézet. És mivel biztosra akartunk menni, a könyvbe régi barátnős fotók is kerültek. A hatás nem maradt el.

Sokat gondolunk rátok

Melyik újdonsült feleségnek vagy ifjú férjnek ne esne jól, ha bizonyságot kapna arról, hogy a násznépük továbbra is gondol rájuk? Ezért aztán egy extra figyelmességet eszeltünk ki a friss házasoknak: minden meghívott családnak tartogattunk egy képeslapot (az ifjú párnak megcímezve), és megkértük őket, küldjék el nekik jókívánságaikat. A képeslapok feladási dátumait pedig úgy időzítettük, hogy az esküvő után minden héten hozzon majd a postás egy-egy lapot a friss házasoknak.

Így lett ez a nehezített terepű lánybúcsú egy extra egyedi mulatság!