Gasztro

  • 01. 09.

    A sárgarépa az egyik leggyakrabban használt zöldségnövény.

  • 01. 06.

    Ezt az utazást annyira vártam már, mint kisgyerek a karácsonyt. Bár sokat jövök-megyek a nagyvilágban, ez a kiruccanás különösen kedves volt számomra. Nem csak azért mert régen látott barátnőmet is meglátogathattam, és együtt járhattuk be Párizst, hanem mert ínyenc lelkemnek a francia konyha a gasztronómia csimborasszója, mindennek az alapja. Már jó előre, tudatosan megterveztem, melyek azok az éttermek, piacok, szaküzletek, amiket feltétlenül meg akarok látogatni, átolvastam a szakirodalmat a Michelin Guide-tól, a gasztroblogokon át a Gault Millau étteremkalauzáig.  Persze nem akartam egy utazást a túltervezésemmel sem tönkretenni, adni akartam a francia sikknek, és a spontaneitásnak, mélyen elnyomva persze magamban a személyi edzőt, mert egyben már biztos voltam a francia konyhával kapcsolatban: minden tocsog a vajban, sajtban, porcukorban. Sutba dobtam hát a szigorú elveimet a finomított cukrokkal, és fehér liszttel kapcsolatban, és belevetettem magamat francia konyhaművészet legmélyebb bugyraiba, vállalva a következményeket.

    Mindent meg akartam kóstolni, mindent meg akartam ismerni. A  boulangerie-k (pékség), patisserie-k (cukrászda), brasserie-k (söröző, igényes ételkínálattal), valamint személyes kedvencem, a fine dining, haute cusine, tehát a francia csúcsgasztronómia világát ahol elejtettek azért néhány Michelin csillagot.

    De nem rohanok így előre, mert Párizsban éppen az a fantasztikus, hogy hihetetlen minőségű élelmiszereket kapni. Egy sarki pékségben megvett egyszerű baguette is komoly kulináris élmény. Tehát a gasztronómia ott korántsem a Michelin csillagoknál kezdődik. Valahogy minden helyen azt éreztem, magától értetődik az, hogy remekül főzzenek. Nem volt kétesélyes egy (számomra) teljesen ismeretlen étteremben, hogy jót fogok e enni. Azt ettem.

    Macarontól a pinot noir-ig

    Magyarországra is elérkezett a macaron láz, minden magára valamit is adó cukrászda előrukkol a saját példányaival. Nekem a macaron soha nem jelentett igazából csábítást, megkóstolva néhányat sem ájultam el tőle, túl édes, színezett habcsókként tekintettem rá….Egészen addig amíg…

    Olvastam egy nagyon jó cikket Pierre Hermé-ről, Franciaország vezető cukrászáról, akit a francia Vougue szimplán a cukrászat Picassójának tart. Nem volt kérdés, hogy utam egyik sarokpontja a Pierre Hermé féle cukrászda meglátogatása lesz, és adok még egy esélyt a macaronnak. Milyen jól tettem! Amire eddig annyi tisztelettel tekintettem, mint egy gumicukorra, most a világ egyik legfontosabb találmányaként tartom számom. Hermé minden évben két különböző macaron kollekcióval rukkol elő.  A rózsavizes, sós vajkaramellás, venezuelai csokoládés, vagy brazil kávés kreációk minden egyes darabja műalkotás, maga a luxus. Nem, nem túlzás. Maga a bolt is olyan, mint egy múzeum, az embert egyszerre járja át a megilletődött áhítatosság, és a gyermeki csínytevés gondolata, hogy mindent megtapogasson. A több tízeurós bonboncsodák mellett, helyett kapott néhány több száz eurós bőrtáska is. Az árukapcsolást nem annyira értettem, bár biztos megvan annak a bája, ha a háziasszony leugrik a cukiba némi macaronért, és még egy táskával is meglepi magát. A franciák kétségtelenül értenek az élet élvezetéhez. Én meg szorgalmas tanuló vagyok.

    A hab a tortán: én és egy antik borkereskedés

    Ha Franciaország, akkor nyílván bor. Az utam nem várt meglepetést tartogatott, sikerült időpontot egyeztetnem Franciaország vezető borkereskedőjével, Frédéric Beal-lal. Hogy egészen pontos legyek, antik borok, és bor ritkaságokra szakosodott borászával. Elképesztően érdekes beszélgetésre került sor, és alkalmam nyílt olyan borritkaságokat kóstolni, hogy elmorzsoltam azért néhány könnycseppet, és alig tudtam gyermeki lelkesedésemet leplezni. Engem leginkább a bor szortiment érdekelt, és azok közül is a legrégebbiek, valamint az, hogy mitől lesz egy bor jó antik bor, és mi különbözteti meg a szimplán a pincében” felejtett” bortól. Frédéric elmondta, hogy három fő borvidékről szerzi be a borokat, ezek pedig a Burgundi, Rhone völgye, és persze Bordeaux. Neki személyes kedvence ezek közül a Burgundi, mégpedig a pinot noir miatt.

    Már maga a borkereskedés is hangulatos, tele antik boros ládákkal, régi borosüvegekkel, a falon Miro és Picasso festmények (megkockáztatom, hogy eredetiek). A kereskedésben található legrégebbi bor, egy 1865-ös Chateau Guraud Larose, melynek értéke megközelítőleg 6 000 euró. Mégsem ez a legdrágább bor, hanem egy 1893-as Les Chais del’Armagnac, 12 000 euróért. Bármilyen hihetetlen, ezekre a borokra komoly kereslet van, némelyik várólistás. Antiknak egyébként a 80’-as évek előtti borokat számítják. Régiótól, és a borászattól is függ, hogy melyik bor milyen „életutat” jár be. Idővel derül az is ki, hogy az adott bor idővel jobb lesz e, és mikor a legalkalmasabb a fogyasztásra, mikor teljesednek ki az aromák. Frederic elsősorban olyan „műkedvelő” borrajongóknak szereti értékesíteni a borait, akik valóban értékelik a megvásárolt portékát, és nem csak az ára miatt, befektetési jelleggel, vagy esetleg kereskedelmi célból vásárolják.

    Majd sor került egy gyorstalpaló borkóstoló „tanfolyamra”, és nem ám egy „fapados” , közönséges borral kezdtünk, hanem egy 1982- es Chateau La Conseillante-val, ami a kereskedés egyik legértékesebb bora . Ez volt a legjobb vörösbor amit valaha ittam, és nem az ára miatt mondom ezt. Elegáns, selymes, zamatos volt, ami itatta magát, egy percig nem éreztem azt, hogy túl savas, vagy erős lenne, és nem kellett meginni mellé fél liter vizet. Frederic szerint az a jó bor, aminek fogyasztása közben egyensúlyban vannak az orrban érzett illatanyagok, az ízlelőbimbók által érzékelt ízekkel. Látvány, illat, íz összehangolt hármasa ami egy bort borrá tesz.

    Ezzel a „földönkívüli” élménnyel gazdagodva vágtam neki a következő napok megpróbáltatásainak, és megkíséreltem lehozni néhány Michelin csillagot az égről.

    De az igazán megér egy külön cikket.

  • 01. 03.

    A padlizsán, más néven törökparadicsom, akkor alkalmas felhasználásra, ha kemény, héja fényes, sö

  • 12. 28.

    Lépjünk túl a citromos tea, jeges limonádé, C-vitaminbomba háromszögön, a citrusfélék fan

  • 12. 22.

    Karácsonykor különleges hangsúlyt kap a gasztronómia.

  • 12. 12.

    Kis kreativitással, minimális konyhai ismeretekkel kedves karácsonyi ajándékokat készíthe

  • 12. 10.

    Hozzávalók:

    1 üveg édes vörösbor

    2dl rum

    2-3 narancs

  • 12. 08.

    Bár nem kevés munkával jár, a karácsonyi sütemények készítése tökéletes ráhangolódás az ü

  • 12. 05.

    Hogyan tegyük kellemesebbé a hideg, téli estéket?

  • 11. 22.

    Az évszak csodálatos színekkel borítja be a természetet, a sárgától a bíboron át a barnái

Oldalak