A legális félrelépés szabályai

Egy jól működő nyitott kapcsolat az őszinte, kölcsönösen elfogadott és a mindkét fél által tiszteletben tartott regulákon nyugszik. De leginkább olyan szilárd alapokon, amilyeneket egy harmadik személy megjelenése sem bonthat meg.

Valami hiányzik

Szenvedély, intimitás, elköteleződés – erre a három dologra épül egy stabil és kiegyensúlyozott párkapcsolat. A rózsaszín köddel induló, majd forró szerelemben tetőző idill azonban törékeny állapot, amelynek a múló idő az egyik legnagyobb ellensége. Ha a három alapelemből bármelyik sérül, gyors segítségre van szükség. A szokások és rutinok felrúgására, a szabályok felülírására, a szürke hétköznapok felrázására, azaz a játéktér tágítására. Éppen ezt kínálja egy nyitott párkapcsolat. Egy viszony, melyben a felek rugalmassággal, toleranciával és elfogadással keresik az új lehetőségeket, miközben újra felfedezik önmagukat és meglévő kötelékük értékeit. Az efféle szabadság ötvözi a párkapcsolati lét pozitívumait és a függetlenség izgalmát. Ám kényes kettősség ez, és bőven rejt magában csapdákat is. Igazi szerelmi rulett, melyben senki és semmi nem garantálja a happy endet.

Rég nem látott élmények

Ha a kötöttségek feloldása mellett teszi le valaki a voksát, sajátos érzelmi szituációban találhatja magát. A lelkiismeret nyomasztó jelzései nélkül nyithat mások felé, újra és újra átélheti az ismerkedéssel és felfedezéssel járó bizsergető izgalmakat. Mindez könnyen elcsendesítheti azt a frusztrációt, amit a beszűkültség és a szürkeség táplál, és ami folytonos veszekedésekben és meg nem értésben ölt testet a meglévő viszonyban. A flörtölés segít melegen tartani az érzelmeket, és fitten az agyat, ahogy a megszokottságtól kopni hajlamos külső igényességnek is ébresztőt fúj. Ráadásul a legalizált kalandok a szexualitásban is az élmények új dimenzióját nyithatják meg, és beteljesíthetők mindazok a vágyak, amelyek egy zárt és korlátokkal teli viszonyban hosszú ideje kimondatlanok maradtak. Az ilyenfajta szabadság újító ereje csodákra képes: aki korlátok nélkül élheti meg titkos óhajait, az teljesebb, színesebb, elégedettebb ember lesz. Mindez pedig nem pusztán a saját jóllétére, de párkapcsolata minőségére is pozitív hatással lehet. Egy ideálisan működő szabad együttélés „kívül” szerezett élményei így visszaforgathatók a „belső” érzelmek felfrissítésére, az újonnan szerzett tapasztalatok pedig a meglévő kapcsolatban is kamatoztathatók.

Nem való mindenkinek

Egy ilyen érzelmi erőpróbához azonban kellően felkészültnek kell lenni. Noha az előre lefektetett szabályok alapján minden nyitott kapcsolat egyedi, a feltételeikben mégis megegyeznek. Nem létezik ugyanis legális félrelépés teljes és tökéletes őszinteség nélkül. Az együttélésnek ebben a modern formájában csak az tud tartósan és maradandó sérülés nélkül meglenni, aki párjával nyílt és korrekt. Ehhez társul a rendkívül alapos önismeret, amely segít felkészíteni a magasabb szabadságfok szülte új és sokszor kényes helyzetekre. Egy ideális nyitott viszonyban a férfi és a nő pontosan ismeri a másik igényeit, és kizárólag az újdonság keresésével járó izgalom hajtja őket másvalakihez. Kapcsolatuk viszont erős és megkérdőjelezhetetlen. A kettejükbe vetett hit nélkül a határok megnyitása akár végzetes is lehet. Nagy hibát követnek el azok, akik egy megromlott házasság gyógymódjaként tekintenek erre a lehetőségre. A nyitott együttélés nem terápia, sokkal inkább egy kaland a maga valós kockázataival. Valódi alternatívát csak azoknak jelent, akik elfogadják, hogy a szerelem elmúlásával a házasság baráti alapokon is tovább működtethető, szexuális igényeik kielégítése pedig nem több, mint puszta szórakozás. Persze könnyen lehet, hogy idővel a máshol megélt kalandok lendülete segít újra felfedezni „odahaza” a már veszni látszó szenvedélyt.

Együtt, teljes egyetértésben

A párkapcsolati szabadság sikerének kulcsa a megegyezés. Egy nyitott viszony csak akkor működhet, ha azt mindkét fél egyformán és őszintén akarja, és pontosan tisztában van azzal, hogy beleegyezése nem pusztán a saját mozgásterét tágítja, de a másiknak is zöld jelzést ad a kalandokra. A határokat bárhol meg lehet húzni, de a partnereknek ugyanazt kell érteniük alatta, ahogy a szabályokat is együtt, egyenrangú társakként kell megalkotniuk. Előre tisztázni kell, mi fér bele és mi tilos, mennyire kezelik a másik előtt nyíltan a „kívül” szerzett élményeket, és azt is, hogy sajátos kapcsolati helyzetükbe milyen szinten engednek betekintést másoknak. Az összes felmerülő kételyt és aggodalmat jó előre ki kell mondani, ugyanis egy ilyen rizikós játszmát nem lehet félelmekkel elkezdeni, hiszen egy nyitott kapcsolatban egyébként is elemi feltétel a kommunikáció. Legyen szó haragról, sértettségről vagy féltékenységről, beszélni kell ezekről, máskülönben észrevétlenül kikezdik a párkapcsolati szabadságba vetett hitet. Ami pedig talán mind közül a legnehezebb: társunk érzelmi állapotának függvényében mindig készen kell állni arra, hogy visszatérhetünk a szűk határok közé.