Tökéletes életek, tökéletes anyák?

10. 05.
A szülés utáni depresszió bárkit utolérhet
Szerző: 

Simon Alexandra, vagy ahogyan a közösségi médiában sokan ismerik, Fitness Junkie Szandra, nemrégiben adott életet kislányának. A csodavárás kilenc hónapját és az azóta eltelt hónapokat bárki nyomon követheti a Facebookon és az Instagramon egyaránt, ahol a fitneszedző sokakat érintő témákkal, lelki megpróbáltatásokkal is foglalkozik. Legutóbb éppen a szülés utáni depresszió kérdését vesézte ki és vállalta fel azt a missziót, hogy felhívja a figyelmet erre a komoly problémára.

Néhány hónappal ezelőtt született meg a kislányod. Fitneszedzőként milyen érzés volt megélni a tested változását? Azt, hogy ezúttal nem Te irányítod a folyamatokat…

Csodálatosan éltem meg. 33 éves vagyok, pontosan fel voltam készülve, hogy mi vár a testemre. Rengeteg nővel dolgozom online és a teremben is, napi szinten látom tehát, hogy mit eredményez a várandósság. Másrészt bár a fitnesszel foglalkozom, nem a kinézetem miatt kezdtem el sportolni, később pedig az egészséges táplálkozással foglalkozni. Volt egy nehezebb korszak az életemben. Bár látszólag minden tökéletes volt, én mégsem találtam önmagamat, a mozgással töltött egy óra pedig szinte terápiás jelleggel hatott rám. A várandósság alatt is mozogtam, egészségesen táplálkoztam, és közben hihetetlenül fantasztikus érzés volt, hogy bennem egy élet növekszik.

Voltak hullámvölgyek, nehezebb órák a várandósságod ideje alatt a tested változása miatt?

Voltak, de ezek nem belülről jöttek. A méreteimhez képest nagy volt a pocakom. Bár a képeken legtöbbször nem látszik, de 162 cm vagyok rövid törzzsel. Én imádtam a hasam, az orvosom és szerintem is tökéletes volt a mérete. Kivéve az utolsó hetekben. Mások viszont máshogy látták.

A közösségi média nem éppen kíméletes terep...

Pontosan, de tudom, hogy engem soha senki nem akart bántani emiatt még akkor sem, amikor ismeretlenül megjegyezték, hogy milyen nagy a pocakom. Engem mégis nagyon zavart. Nem értettem, hogy mi értelme van a másik testével kapcsolatban megjegyzéseket tenni.

A test visszaalakulása sem megy egyik pillanatról a másikra. Neked a szülés előtti alakod visszanyerése az általad elképzeltek, eltervezettek szerint alakul?

Abszolút. Talán nem úgy tűnik, mert a „fitneszmamiktól” mindenki azt várja, hogy két hét után kockás legyen a hasuk. Ha megnézzük az előtte és utána készült képeimet, látható, hogy nagyon gyorsan lement a hasam, az utolsó kilókkal azonban valóban harcolok. És néha, ha magam alatt vagyok emiatt, akkor egyrészt ránézek a kislányomra, másrészt pedig vállon veregetem magam, mert amint lehetett, az első naptól dolgozom a baba mellett, visszamentem edzeni, és közben odafigyelek a táplálkozásomra is. Lehet, még nem olyan karcsú a derekam, van egy kis narancsbőr a combomon, de értékelem, hogy minden egyes nap erősebb vagyok, a legfontosabb pedig az, hogy boldog és kiegyensúlyozott, ahogyan a családom is. 

A kismamák folyamatos lelki harcot vívnak. Hol a pluszkilók, hol a szoptatás, hol a társadalom egyéb elvárásai miatt. Mit gondolsz, ezek hozzájárulhatnak a szülés utáni depresszió kialakulásához, vagy ennek a betegségnek az esetében kizárólag a biológiai és a hormonális változások a felelősek?

Azt gondolom, hogy nagyon nehéz korszakban élünk. Hatalmas a nyomás az anyákon, és rengeteg az információ, a vélemény, ami nagyon nyomasztó lehet. Ennyi képnek egyszerűen lehetetlen megfelelni. Közben pedig az Instagram és a Facebook azt mutatja, hogy mások mégiscsak képesek erre. Tökéletes testek, tökéletes életek és tökéletes anyák. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy többségében ezek csak pillanatok egy ember életéből, a legszebb fotó, ami végül bekerült a fotóalbumba. De mellette van sok száz, ami nem olyan tökéletes. Szerintem biológiai és hormonális oka is van a szülés utáni depresszió kialakulásának, de nagyon sokat nyom a latba a családi, illetve társadalmi helyzet. 

Az Instagramon egy hosszú bejegyzésben foglalkoztál ezzel a nagyon sokakat érintő témával. Úgy fogalmaztál, szerencsére nem vagy érintett a témában. Munkád során az edzőteremben találkoztál már olyan édesanyával, aki viszont valamilyen szempontból segítségre szorult?

Találkoztam, de éppen a fent említett dolgok miatt nagyon kevesen beszélnek erről. Kevesen ismerik be, hogy ebben szenvednek, mert azt gondolják, hogy ettől rosszabb anyák. Azért írok ilyen témákról is, mert ezen a helyzeten csak mi változtathatunk. Először is azzal, hogy elfogadó, nem kritizáló női társadalmat alkotunk. Olyat, amelyben az anyák bátorítják egymást, és elismerik, elfogadják, hogy nem csak egy út járható a gyereknevelésben. Azt gondolom, hogy csak ezt követően várhatjuk el, hogy valaki megnyíljon ilyen érzékeny témákat illetően.

Van, aki a szülés utáni depresszió miatt az evésbe menekül, vagy éppen attól elfordulva kezd brutálisan koplalni. Maga a táplálkozás segíthet a probléma enyhítésében?

Az egészséges táplálkozás mindenképp segítség lehet. A fogyás nagyon sokat ad az önbecsülésünkhöz, a kitartás és az eredmények láttán elhisszük, hogy bármire képesek vagyunk, amit csak eltervezünk. A koplalásról nagyon kevés szó esik általában, pedig ez a nők egyik nagy fegyvere, ami általában fordítva sül el. Az elején azt látjuk a mérlegen, hogy megy lefelé a súlyunk, de ennek nagy része izom. Az éheztetéssel hosszú távú kárt tehetünk a testünkben, és nem azt kapjuk érte, amit várnánk.

És mi a helyzet a sporttal? Azt írtad, hogy válasszák a mozgást a depresszió helyett. Konkrétan miként tud segíteni a sport a szülés utáni depresszió enyhítésében?

Ad egy napban fél vagy egy órát, amikor önmagunkkal foglalkozhatunk. Azt gondolom, a legtöbb édesanyának ez ajándék. Sokan azért nem kezdik el, mert már fáradtak, pedig a mozgás energiával és boldogsághormonnal tölt fel. Elismerem, hogy sokszor nagyon nehéz nekiállni, de utána garantáltan jobban érezzük majd magunkat. És ehhez még csoportos órákra sem kell járni, vannak otthoni lehetőségek is. Azt gondolom, hogy mindenkinek van olyan sportja, amelyet szeretettel végez, és amelyhez kitartása van. Mert csak ez számít.